A Google 1998-ban kiadott egy tanulmányt, hogy a leíró nyelvek nagy hibája, hogy nem jelölik a weboldal egyes részeit, ezért a nem túl távoli jövőben azt a leírónyelvet fogja előnyben részesíteni amelyik ennek a követelménynek eleget tesz. Jól megfontolt lépés ez.
A html5 szabványra több mint 10 évet kellett várnia, de teljesült ez a vágy. A html5 jelöli mi a menü, hol a cikk, és mi az ami nem tartozik szorosan az oldalhoz. Miért ez lett a prioritás? Egy szóban a válasz az erőforrás. Gondoljuk végig szerencsétlen bot érkezik az oldalunkra és át kell váltania trükk módba ahhoz hogy megállapítsa az egyes részegységeket.
A html5-el a bot dolga leegyszerűsödik, és a félre diagnosztizálás sem lehetséges, másrészt a kód is rövidebb, persze csak akkor a szabványos (valid) weboldalt készítünk.
A css3 két lehetőséget hordoz magában az egyik az oldal gyorsasága, a másik a grafikus. Mindkettő egy tulajdonságból ered. A css3 három olyan grafikai megoldást tartalmaz amivel az oldalak 98%-ánál ki lehet váltani a grafikust: árnyékolás, lekerekítés, színátmenet.
Egy pici probléma adódhat ezzel, hogy az állandóan lemaradásban lévő böngésző (ie), megint -szokásához híven- nem vette fel a ritmust. Se baj, az elemeket tartalmazó részeket kifényképezzük és egy feltételes megjegyzéssel pl. egy ie.css fileban meghívjuk képes formában.
